Hagytál aludni. Erre emlékszem, és arra, hogy melletted fekve minden olyan egyszerűnek tűnt. Túlbiztonságos volt, egy kis sziget a valóság közepén, de amint elhagytuk az ágyat, minden megzavarodott. Már nem volt annyira egyszerű és magától értetődő az egész. Akkor már több volt a kétség, mint az…

Fehér ingben, kiengedett hajjal, mezítláb sétálsz ki a nappali kövére, hogy gyanútlanul átcsoszogj a konyhába a kávé elkészítése véget. Ezekben a pillanatokban csak te vagy, senki más nem zavarja meg a nyugalmad, a reggeli béke suttogó hangját. Nem agyalsz semmi máson, csak a másik feleden, aki…