Március tizenötödike a miénk. Minden egyes betű, kiégett abrosz és összekacsintás. Fogom a kezed az összevisszaság ellen, versenyt futunk az időben, félóra után még taxit is fogunk, olyanok vagyunk, mint egy hosszúévek óta együtt lévő házaspár, akik valójában a barátság legmélyebb pontjából…

Március 9-én a Trafóban jártunk, méghozzá egy igen erős négyest néztünk meg. Külön-külön mind a négyen letettek már valamit az asztalra, és nem is akárhogyan, de vajon együtt is képesek voltak rá? Vajon az abszolút nagy női-őserő, a négy különböző világot mennyire tudják egy egységgé alakítani?…

Hagyom, hogy a gondolatok megtaláljanak, miközben a jógaszőnyegen állok, ülök, térdelek, ilyen-olyan aszanákat hozva létre, vagy legalábbis igyekszem, hogy lètrehozzam. Az össze-vissza dübörgő, túlságosan aktív, sehová sem érő gondolatok azok nincsenek, az agyam már nagyon rég kiszelektálja magának…

Egy hátizsák, két hátizsák, három, majd négy hátizsák kell ahhoz, hogy csakúgy egyik percről a másikra elinduljunk a hegyekbe fel. A kocsi, mit kocsi, már-már terepjárószerűség, a házunk előtt parkol. Két hete vetted, még tiszta újnak számít. Azt mondtad régebben, hogyha a ház után egy nagy autónk…