Ki se látsz magadból. Önvalód tükörképéből, a másikra reflektálva. Úgy dobálozol a cigarettával, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy te és ők most egy helyen vagytok. Belül szétfeszítő érdek az, ami türelemre int a türelmetlenségben.

A türelmetlenséget hoztuk ki a másikból, és most úgy áll a helyzet, hogy olyanok ölelnek körbe, kiknek a türelme akár a végtelen óceán, s így a biztonság hullámain lebegek az élet valóságában. Észrevétlenül türelemre nevelnek, és ezért még függetlenebbnek, még szabadabbnak, és még magabiztosabbnak érzem magam. Gátlástalanul önmagadnak lenni, igen, ekkor tudod, hogy itt és most pont a megfelelő ember(ek) mellett és helyen vagy. Nincsenek szürkepontok, tagadások, és belülről nyomó érzések, hogy most megfelelően viselkedsz-e. Utálom azt érezni, hogy meg kell felelnem. Utálom, ha rám szólnak, ha bekategorizálnak, ha nem hagynak olyannak, amihez éppen kedvem van, mert nekik az már nem fér bele, pedig senki sem angyal. Felcserélődtünk, felcseréltek és kicseréltünk. Lehet, nem hosszútávra, lehet, nem ér valójában semmit sem, lehet, hogy igazából túlságosan sokat is ér, lehet, hogy. De most beletettem egy vázába a tulipánok mellé, és virágzik.

Azt mondtad, a komolyság kell neked, nem a felszín, s annyit hangoztattad, hogy valójában pont az ellenkezője lett igaz rád: szükséged van folytonos nevetésekre, folytonos hülyéskedésekre, hogy ne rántson magával a mélység, hisz negatívként raktároztad el a jelentését, s nem tudsz mit kezdeni az érzelmekkel, a komoly dolgokkal, ha súrolják a tested, a szíved, és a lelked. Talán ezért mondod magad ördögnek, pedig csak tipikusan ember vagy, ki keresi a szerelmet, a biztonságot, az egzisztenciát, a boldogságot, a biztonságot, s épp ezért, magadat mindenkinél jobban szereted. Ez nem önismeret. csupán csak önszeretet. Talán erre kellett volna megtanítanod: hogy hogyan szeressem magamat jobban mindenki másnál. Néha azt hitted sikerült, s néha én is elhiszem. A tökéletes egyensúly mindig felbukkan, szerencsére: úgy élni, hogy önmagad fontos legyen magadnak, de mások tudjanak első helyen szerepelni nálad. Kettőség. Kettőségben jelenik meg az élet; párhuzamban rohanva a képzelet a valósággal. 

Vörösrúzs

Azt ígérted vigyázol rá, hisz
többet jelent önmagadnál is, de
te csak a whiskys poharadat félted,
csak az otthonodat véded azoktól, kik már
kiestek belőled, te
pedig kacagsz a csikkek között, az újonnan
felbukkant régi ismerőssel, akinek ha éppen jó,
találkoztok, nem nagy kitüntetés, de a mindig barát melletted ihatja le
magát, szeméből csakúgy sűvít a szürkeség,
Azt mondtad, az életednél is fontosabb, mégis
a whiskys pohár a szerelmed az emberek helyett.
Miatta hiányoztál, s most, hogy láttam, csak a
düh maradt. Ne hagyd, hogy bármi baja legyen,
hogy újra elvesszen az életben, a felköhögött
létben,
Boldognak kell lennie; ezt neked kell tudni a legjobban.

Felkavaróan szép a hold. Telhold van, hirtelen nézel fel az égre, s rögvest mindent megértesz. Elmosolyogsz. Ahogy azon is, ahogy ülsz a padon, a másik előtted, te kérdezel folyamatosan, ő meg válaszol, majd nevetve annyit mondasz a tizedik kérdés után, hogy "baszki, mit kérdezek, hát azt csinálsz, amit akarsz", és csak mosolyog, és folytatódik az egész. Minden kapcsolatom ilyen, ami magától rendezi saját magát; egyenes úton tartok a spirálban.