"My mother told me I had a chameleon soul, no moral compass pointing due north, no fixed personality; just an inner indecisiveness that was as wide and as wavering as the ocean...
And if I said I didn't plan for it to turn out this way I'd be lying...
Because I was born to be the other woman.
Who belonged to no one, who belonged to everyone.
Who had nothing, who wanted everything, with a fire for every experience and an obsession for freedom that terrified me to the point that I couldn't even talk about it, and pushed me to a nomadic point of madness that both dazzled and dizzied me."(Lana del Rey - Ride)

... 'akit nem vezet semmiféle erkölcsi iránytű, akinek nincsen biztos személyisége, mert egyfolytában csapong és százfokon ég mindenben, aki vad és hullámló, mint az óceán. A másik nő, aki nem tartozik senkihez, mégis mindenkihez. Akinek nincs semmije, aki mindent akar, minden kalandot, szabadságot, ami meg is rémíti és beszélni sem tud róla. Nomád életű őrült.'

Ki, és milyen az a másik nő? Bár azt is lehet kérdezni, hogy az ilyen személy hol helyezkedik el a társadalomban, vagy egy társaságban. A válasz azt hiszem az, hogy mindenhol, közben pedig sehol sem: mindig pont ott, ahol lennie kell, ahol engedi, hogy legyen. Fogja a kezed, ölel, hallgat, veled együtt nevet, nem akar megváltoztatni, nem akar magához láncolni, egyszerűen csak játszik, és követeli némán, hogy a másik is vele együtt játsszon. Nem arra született, hogy lekösse magát, hogy háziasszony legyen három gyerekkel, egy menő férjjel egy nagy házban élve, ahol még kutya is van. Az idilli helyzetek valahol elkerülik, ahogy mindenkit, aki belefekszik a lágy, mocskos, veszélyes, de imádnivalóan csalogató szabadság felhőbe - a másik nő nem csak belefekszik, hanem teljesen őszintén élvezi is.

A másik nőt feszültté teszi az, amire a rendes és tipikus nők vágynak. Biztonságos kapcsolatra, családra, gyerekre, megállásra, kontrollra, házasságra. A másik nő nem egyenlő a szerető címkével, hiszen egy szerető is tipikus nő szeretne lenni általában, csak nem úgy jön ki néha a lépés; néha pedig túlságosan is előbb-utóbb. A másik nő önmagáért van, és irritálja, ha azt érzi, hogy valaki be akarja törni, hogy ilyen csúnya szóval éljek: akkor ő hátrál, menekül másokhoz, grimaszt vág, cinikusan bánt, csakhogy megszabaduljon a másik a kényszerképzettől, hogy őt elérheti.

Mert a másik nő, ha elér oda, hogy gondolkodás nélkül önmagát válassza helyetted, akkor ő gondolkodás nélkül megteszi. Sosem tudnád neki megmagyarázni azt, amit ő már eldöntött magában.

A másik nő a híd az életek között. Egy ugródeszka a felnőttséghez, a kötődéshez. Épp azért, mert nem követeli a kötődést, mégis valahogyan létrejön. Csak semmi hirtelen mozdulat, csak semmi olyan, amiből úgy érzi, ketrecbe került, mert akkor Isten sem nyugtathatja meg a pánikját. Pánikból lesznek a legőrültebb tettek, emlékek: csakhogy megmutassa, még saját maga, és még nem függ senkitől.

A másik nő szeretete a Katrina-hurrikánhoz hasonlít. És belepusztulva megváltoztatja az életed, aztán egy váratlan pillanatban elsétál, s hátra sem néz. Mert a másik nő képes otthagyni téged, de aztán, ha úgy van vissza is tér, ott folytatva, ahol abbahagytátok.

A másik nőhöz erő kell és megértés, hogy azt hiszi, mindent megtehet.

A másik nőt talán egy másik férfi megállíthatná. Többfordulós pályán lévő, kíméletlen feladatok után. Mert a másik nő senkit sem kímél, senki és semmi nem hatja meg, és nem lehet lekenyerezni bájos szavakkal.

A másik nővel beszélgetni és törődni kell, racionálisan.

A másik nő az, aki gátlástalanul lép előre, élvezi, ha veszélyes és szende lehet egyszerre, élvezi az embereket, a megújulást, és megveti a nyálcsorgatós összetartozást. Talán mert szeretni nehéz, és bonyolulttá teszik az emberek az érzelmi kinyilvánítást. Vagy csak ő a másik nő, akivel ha játszol, majd elhagy, elkezdheted a komolyabb életed egy tipikus nővel.

A másik nő veled lesz, és ellened. Innen tudod, hogy ott van.

A másik nő folyton zajong, zúg, meglepetésekkel van teli, és állandóan megújul. Tudja, hogy nem tökéletes, mégis tökéletessé teszi őt a szabadsága: nem fél félni, ha szükség van rá. És nem fél poharat törni és kiborulni, ha épp arra van szüksége. 

A másik nő folyton harcol önmagában, a szív és lelke folyton-folyvást elhagyja, de az önismerete mindig ott van előkelő helyen, még ha egy őrült s elveszett pillanatban, ez saját magát is meglepi.

A másik nő bonyolult, őrült, sosem lesz normális. Pont ezért tud másik nő lenni. Ahogy erkölcsi mércéje, úgy idegszáli határa sincsen már: úgy sétál a hangulatok között, mint az emberek minden másodpercben a mozgólépcsőt használják. Magabiztosan és elszántan.

A másik nő... sose tanuld meg, milyen másik nőnek lenni.