Ha Kosztolányi még élne, egész biztosan az Akvárium teraszán cigarettázna borozgatva, és fennkölten beszélgetne irodalomról, és hevesen vitatkozna a slam poetryról, mert az elején nem értené, aztán valahogy mégis. Imponálna neki, hogy az Esti Kornél az miatta Esti Kornél, vagy legalábbis látszólag a felszín felett miatta, de pirulna is rendesen a füstben. Nem az első sorban állna a NagyHallban, hanem valahol a szélén, vagy fent a VIP részlegben, a korlátról nézve le a lent tomboló közönségre, s a színpadon álló koncertező ficsúrokból álló bandára. Mert ott azt hiszi, hogy kevesebben vannak, és a lenti tömeghez képest igaza lenne, fent tényleg kevesebben töltik meg a teret: az ember kap levegőt. És Kosztolányi szeret levegőt kapni.

Ha Kosztolányi még élne, lehet valami kortársat is olvasna a koncert közben, fent a VIPben, a korlátnak dőlve, miközben előtte a zenekar játszana a színpadon, ő pedig olvasás közben a ritmusra mozogna. Verset olvasna. Talán Závada Pétert, Dezső Katát, André Ferencet, vagy lehet, hogy ismerkedik a Kemény családdal, hogy mégis kik ők valójában, hogy egy családban ennyi író, hogy lehetséges?  Az Esti Kornél közben pedig csak játszana, ahogy az alapításuktól számított 2006 óta teszik. És még mindig ugyanolyan egyszerű srácok, mint akkor ott, a gimnáziumukban történő megalapításukkor lehettek. Néha nem változik semmisem, csak a külső körülmények, belül hitelesen vagyunk önmagunk.

Ha Kosztolányi még élne, nem tapsolna, lehet fütyülne párat, de inkább csak némán mosolyogna a számok végén. Meghagyná a fiataloknak a rockandroll-t.

Hogy ez milyen ajánló akar lenni? Esti Kornél, 2018.02.16. Akvárium Klub, NagyHall, kapunyitás: 20:00. Szerintem ott leszel. S ha ezt olvastad, hozz el egy Esti Kornél szöveget vagy épp könyvet, mert miért ne; egy a szív, amit a koncerten kidobunk a picsába.

Esemény linkje: https://www.facebook.com/events/837785223012715/