A cigarettázás megfogja az érzelmi függősségünk; belekapaszkodunk érzelmileg, hogy megosszuk a többi személlyel az érzelmi kapcsolatot. Belekapaszkodunk minden slukknál, minden újratöltésnél, újra megvevésnél, mert a másik ember felé való kapaszkodás félelmetes. S az ember állandóan fél valamitől.…
Kilépőt keresek egy napra a hétköznapokból a váratlanba. Tegnap láttalak, féltelek, a fene tudja miért, tudod, hogy erősen rugalmatlanok a megérzéseim: jönnek, amikor ők akarnak, és valahogy sosem tűnnek el igazán. Azt hiszem, leginkább magadtól féltelek. Magamat akkor sem, ha cigarettázva ülök a…
Felsóhajtok, és te fütyörészel. Emlékszel a barcelonai kiruccanásunkra? Fogtad a táskám, míg igazi spanyol csokoládét vettem a boltban egy igazi spanyol újsággal karöltve, mert egyszerűen nekem muszáj volt igazi spanyol íz és betűk a kezeim közé közvetlen leszállás után a repülőről. Akkor…
A múlt azért van, hogy lenyugtasson a jelenhez. Nem azért múlt el, hogy még nagyobb fájdalmat adjon a jelenhez, hogy ne engedje, hogy elfogadjunk dolgokat: a múlt nem azért van, hogy tovább rágódjunk dolgokon, hogy keseregjünk azon, ami már megtörtént. A múlt és a félelem ebben hasonlít egymásra:…
A boldogság pónilovakon jár. Lófarokba kötöttem a hajam, s egy üvegborral meg gumicukorral ülök a teraszon. Szereted, mikor lófarokba van kötve a hajam, szereted, mikor borral várlak, szereted, mikor csillagokat kémlelünk. Még nincs sötét, csillagok sincsenek, éppen most megy le a nap, minden…
Hagytál aludni. Erre emlékszem, és arra, hogy melletted fekve minden olyan egyszerűnek tűnt. Túlbiztonságos volt, egy kis sziget a valóság közepén, de amint elhagytuk az ágyat, minden megzavarodott. Már nem volt annyira egyszerű és magától értetődő az egész. Akkor már több volt a kétség, mint az…
Fehér ingben, kiengedett hajjal, mezítláb sétálsz ki a nappali kövére, hogy gyanútlanul átcsoszogj a konyhába a kávé elkészítése véget. Ezekben a pillanatokban csak te vagy, senki más nem zavarja meg a nyugalmad, a reggeli béke suttogó hangját. Nem agyalsz semmi máson, csak a másik feleden, aki…
Tűzpirosan égeti a bőrömet a rózsa, amit tőled kaptam. Sétáltunk, és hirtelen elém álltál. Ha néha nem figyelek rád pár percig, akkor mindig meglepsz. A tizedik után jöttem rá körülbelül, hogy téged nem szabad figyelni - csupán akkor, ha engem figyelsz, és akkor is mosolyogva, kérdőn rád nézve,…
Mindig elmész, és erre csak a napokban döbbentem rá. Minden elválásunk után, mikor belenéztem a szemedbe, aztán utánad, és egyedül maradtam a sötétben, visszhangozva bennem az utolsó kijelentésed, s így huppanok bele az életbe, az emberek kavargásába, ismerkedésbe, nevetésekbe, önfeledtségbe. Élni…
Szeretted egyáltalán valaha, amilyen vagyok? Vagy amilyen vagy? Szerettem valaha, amilyen te voltál? Sosem tudtam eldönteni igazán, mindig csak belehuppantam a mosolyba, a térbe, a levegőbe, a kialakult helyzetekbe. Beleheveredtem, ahogy az IKEÁban lévő fotelekbe szokás, meg az ágyakra ülni, hogy…