Mikor van az a pont, amikor feláldozhatunk mindent valaki másért? Mikor van az a pont, amikor megéri? Amikor igaz és őszinte? Mikor van az a pont, mikor tudnunk kell, hogy ez most az a szeretet, amiért érdemes? Mikor van az a pont, mikor léphetsz és visszalépnek? Mikor van az a pont, mikor nem…
Miért nem mondta senki, hogy rohadt nehéz? Hogy többször beledöglünk, de mégis imádjuk minden másodpercét? Miért nem mondta senki, hogy az, hogy odaadod a szíved másnak, az nem rózsaszín-filmesjelenetek cukiságának tömkelege, hanem keményebb meló a fizikai munkánál is? Miért nem mondta senki, hogy…
Ki se látsz magadból. Önvalód tükörképéből, a másikra reflektálva. Úgy dobálozol a cigarettával, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy te és ők most egy helyen vagytok. Belül szétfeszítő érdek az, ami türelemre int a türelmetlenségben.
A türelmetlenséget hoztuk ki a másikból, és…
A cigarettázás megfogja az érzelmi függősségünk; belekapaszkodunk érzelmileg, hogy megosszuk a többi személlyel az érzelmi kapcsolatot. Belekapaszkodunk minden slukknál, minden újratöltésnél, újra megvevésnél, mert a másik ember felé való kapaszkodás félelmetes. S az ember állandóan fél valamitől.…
A boldogság pónilovakon jár. Lófarokba kötöttem a hajam, s egy üvegborral meg gumicukorral ülök a teraszon. Szereted, mikor lófarokba van kötve a hajam, szereted, mikor borral várlak, szereted, mikor csillagokat kémlelünk. Még nincs sötét, csillagok sincsenek, éppen most megy le a nap, minden…
Fehér ingben, kiengedett hajjal, mezítláb sétálsz ki a nappali kövére, hogy gyanútlanul átcsoszogj a konyhába a kávé elkészítése véget. Ezekben a pillanatokban csak te vagy, senki más nem zavarja meg a nyugalmad, a reggeli béke suttogó hangját. Nem agyalsz semmi máson, csak a másik feleden, aki…
Tűzpirosan égeti a bőrömet a rózsa, amit tőled kaptam. Sétáltunk, és hirtelen elém álltál. Ha néha nem figyelek rád pár percig, akkor mindig meglepsz. A tizedik után jöttem rá körülbelül, hogy téged nem szabad figyelni - csupán akkor, ha engem figyelsz, és akkor is mosolyogva, kérdőn rád nézve,…
Szeretted egyáltalán valaha, amilyen vagyok? Vagy amilyen vagy? Szerettem valaha, amilyen te voltál? Sosem tudtam eldönteni igazán, mindig csak belehuppantam a mosolyba, a térbe, a levegőbe, a kialakult helyzetekbe. Beleheveredtem, ahogy az IKEÁban lévő fotelekbe szokás, meg az ágyakra ülni, hogy…
A megfestett festmények olyanok, mint egy kirakós darab: átutazóban vagyunk csupán. A szerelem az nem játék, mégis labdákat passzolgatunk egymásnak a szeretet és törődés nevében, s közben egyikre se mondunk egy határozott döntést. Nem döntünk, nem kérünk, és nem remélünk. Ott vagyunk, mert úgy…
Tudod, van egy olyan erős közhely, amivel főleg mi nők, nagyon sűrűn szoktunk dobálózni. Ez pedig az elengedés. Ha valami nem tetszik vagy épp nem akarunk vele foglalkozni, akkor legyintünk és nevetünk is könnyedén mellé, (néha csak látszólag), s ajkunk már rebegi is automatikusan, hogy "engedjük…