Március tizenötödike a miénk. Minden egyes betű, kiégett abrosz és összekacsintás. Fogom a kezed az összevisszaság ellen, versenyt futunk az időben, félóra után még taxit is fogunk, olyanok vagyunk, mint egy hosszúévek óta együtt lévő házaspár, akik valójában a barátság legmélyebb pontjából…

Hagyom, hogy a gondolatok megtaláljanak, miközben a jógaszőnyegen állok, ülök, térdelek, ilyen-olyan aszanákat hozva létre, vagy legalábbis igyekszem, hogy lètrehozzam. Az össze-vissza dübörgő, túlságosan aktív, sehová sem érő gondolatok azok nincsenek, az agyam már nagyon rég kiszelektálja magának…

Egy hátizsák, két hátizsák, három, majd négy hátizsák kell ahhoz, hogy csakúgy egyik percről a másikra elinduljunk a hegyekbe fel. A kocsi, mit kocsi, már-már terepjárószerűség, a házunk előtt parkol. Két hete vetted, még tiszta újnak számít. Azt mondtad régebben, hogyha a ház után egy nagy autónk…

Hideg volt, esett az eső, mégis égett bennünk valami, ami túlmutatott rajtunk. Bár ez nem meglepő. Rajtunk azt hiszem, minden túlmutat. Didergünk a plusz harminc fokban, miközben ujjatlan trikóban ugrálunk kint a téren a mínusz húszban. Gyerekek vagyunk, akik önmagukban keresik a másikat, csupán…

Mikor van az a pont, amikor feláldozhatunk mindent valaki másért? Mikor van az a pont, amikor megéri? Amikor igaz és őszinte? Mikor van az a pont, mikor tudnunk kell, hogy ez most az a szeretet, amiért érdemes? Mikor van az a pont, mikor léphetsz és visszalépnek? Mikor van az a pont, mikor nem…

Miért nem mondta senki, hogy rohadt nehéz? Hogy többször beledöglünk, de mégis imádjuk minden másodpercét? Miért nem mondta senki, hogy az, hogy odaadod a szíved másnak, az nem rózsaszín-filmesjelenetek cukiságának tömkelege, hanem keményebb meló a fizikai munkánál is? Miért nem mondta senki, hogy…

Mi van akkor, ha nem is vagyunk hibásan elcseszettek, csak egyszerűen vannak emberek, akik egy idő után feladják a megfelelési kényszert, önmaguk lesznek és nyitottá válnak? Mindenféleképpen. Szabályok, határok és határátkelők nélküli kapcsolatok és élet. Akik beleőrülnek a kontrollba, a…

'Bogár - irtózatos nyugtalan lettem -, mintha küldtél volna, mikor tartani szerettél volna. Valami nagyon sűrű van a levegőben - s érzed. S még azt a sok mást, ami bennünket, engem külön. Azt hiszed, a háború engem nem riaszt és öl? De erősebb akarok lenni. Muszáj! Ma mintha láttam volna a szemedben…

Abroncs és likör. A két kedvenc párosításom, mint a tulipán az orgonával, vagy a felhevűlt látkép a Dunára néző teraszról. Megnyerő bátorsággal ültem fel egyik nap a repülőre, hogy elutazzam hozzád. Előtte beszéltünk róla, mégsem terveztük meg, s olybá' tűnt, az egész pusztán csak elméleti síkon…

Ki se látsz magadból. Önvalód tükörképéből, a másikra reflektálva. Úgy dobálozol a cigarettával, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy te és ők most egy helyen vagytok. Belül szétfeszítő érdek az, ami türelemre int a türelmetlenségben. A türelmetlenséget hoztuk ki a másikból, és…